Mindennek van határa [antikvár]

A szerző megjegyzései Az elmúlt évtizedben több ezer emberrel beszélgettem a szemé-/A lyes határokkal kapcsolatos problémáikról. A könyvben szereplő történeteket ezek a beszélgetések ihlették. Van olyan történet, amelyet az érintettek jóváhagyásával, változtatás nélkül közlök, a valós körülmények és nevek említésével. A legtöbb esetben azonban megváltoztattam a nevet és néhány részletet, hogy védjem a szereplők magánéletét. Ismét másoknál több beszélgetést sűrítettem egyetlen összefüggő történetbe. Mindig próbáltam megragadni a határok létesítésekor felmerülő problémák (és egyben lehetőségek) teljes mélységét és sokszínűségét. A nemekkel kapcsolatos kifejezések (például feleség vagy nő) esetében megőriztem az olvasóim által használt szavakat. Vagyis egy konkrét nemet jelölő kifejezés esetén a történetet elbeszélők ezeket használták. A könyv mintaszövegeiben vagy történeteiben olyan példák is akadnak, amelyeket több narratívából gyúrtam egybe. Ezeknél semleges kifejezéseket (partner, társ, főnök) használtam. Végül rögtön az elején muszáj leszögeznem: csak a kiváltságokkal és hatalommal bíró személyek képesek határokat kijelölni. (És ha erre még nem gondoltál, az valószínűleg azért van, mert hozzám hasonlóan te is bírsz egy sor magától értetődő privilégiummal.) Mivel fehér vagyok, heteroszexuális, nincs testi fogyatékosságom, anyagi biztonságban élek és vékony vagyok, máris bizonyos mértékű hatalmat ruház rám a társadalom. Ebből adódóan viszonylag magabiztosan jelölhetek ki határokat, és általában elvárhatom másoktól, hogy tartsák tiszteletben a kívánságaimat. Ha valaki történelmileg marginalizált csoporthoz tartozik - színes