Életesemények a pásztori lélektan és a filozófia tükrében [antikvár]

Címoldalán tulajdonosi névbejegyzés.
Előszó gyanánt „Ismeret nélkül az igyekezet sem jó, és a gyors lábú félreléphet. " (Biblia: Példabeszédek Könyve) „Az ember, ha nagyon nagy a mondanivalója, önkéntelenül szerény lesz. Különös lámpaláz fogja el. Nem a közönség, hanem önmaga előtt S örül, ha támaszkodhatik valamire, mint színész a súgóra. " (Babits Mihály) Az a feladatunk, hogy az itt következő oldalakon az ember személyiségfejlődésének azt az útját mutassuk be, amely az ifjúkortól a felnőttkoron át vezet az öregedésig, s a földi élettől való - lehetőség szerinti - békés elköszönésig. Az emberi élet nagyobb részének -szerencsés esetben 40-60 esztendőnek - a lélektani sajátosságait kell leírnunk. Olyan magyar nyelvű szakkönyv, amely összefoglaló műként, részletesen és átfogóan tárgyalná az említett nagy korszak személyiségfejlődését, lélektanát, tudomásunk szerint nincs. Egyes életkori szakaszok kiemelkedő kérdéseivel természetesen számos nagy jelentőségű, nélkülözhetetlen tanulmány, könyvfejezet foglalkozik. Személyes szakmai tapasztalataimon túl ezek a könyvek, cikkek, tanulmányok adtak munkám során olyan segítséget, amelyre támaszkodhattam, Babits idézett megfogalmazását kölcsönözve, „mint színész a súgóra." (1) Sokat tanultam, gazdagodtam továbbá azokból a tapasztalatokból, amelyekkel azok a beteg, krízisbe került embertársaim ajándékoztak meg, akik mellé segítő útitársként szegődhettem életük egy-egy nehéz, küzdelmes időszakában. Közel húsz éve törekszem tudatosan és elkötelezetten arra, hogy segítő tevékenységeimben, lelkipásztorként, klinikai lelkigondozóként, tréning csoportok vezetőjeként, szupervizorként egységesítsem.