A szeretet közössége [antikvár]

BEVEZETÉS 1949-ben adták ki az Egyetemes Emberi Jogok Nyilatkozatát, mely a családot a társadalom alapvető és létfenntartó egységének tartja, amely joggal igényli az állam különleges védelmét és támogatását. Ahogy az ENSZ nyilatkozata leszögezi: „A lehető legmesszebbmenő védelem és támogatás illeti meg a családot, a társadalom természetes és alapvető csoportos egységét, különösen azért, mert biztosítja annak fennmaradását, és gondozza és neveli a magukról gondoskodni nem tudó gyermekeket." A család a társadalomnak az az alapvető intézménye, ahol az egyes ember biológiai, szellemi, anyagi, erkölcsi, személyiség- és jellembeli újratermelésének legalapvetőbb folyamatai zajlanak. Ezek közül is meghatározó, hogy a család az erkölcsi érték hordozója, ahol a közös emberi értékek tisztelete, az egymástól való függés tudata erkölcsi szolidaritásba egyesíti a család tagjait, így tágabban értelmezve a társadalom tagjait. A demográfiai jelzőszámok jó ideje mutatják, hogy a fejlett országokban a termékenység csökken, a házasságkötési szándékok lanyhulnak, a válások aránya elég magas, népszerű az élettársi életforma, és növekszik a házasságon kívüli szülések száma is. A nemzetközi szakirodalom már az 1970-es és 1980-as évektől arról tudósít, hogy a családi életforma-változások okainak kutatása mindinkább kiterjed a kultúra területére, pontosabban a gondolkodás megváltozására, a vallás és általában a hagyományos értékek meggyengülésére, a szekularizáció, az individualizmus térhódítására. Hasonló folyamatok indultak el a magyar társadalomban is, átalakulnak a családdal, a gyermekvállalással kapcsolatos értékek, attitűdök. Nem véletlen tehát, hogy a családfejlődés XX. századi változásainak tanulmányozása nemcsak Nyugat-Európában, de az utóbbi években nálunk is a társadalomtörténeti, szociológiai kutatások középpontjába került. Válságban a család? A család ma is a magánélet centruma, amelynek szocializációs hatásai továbbra is maradandóbbak, kötelékei erősebbek, kapcsolatrendszere pedig fontosabb más intézményeknél. Nem alakult, nem is alakulhatott ki életképes alternatívája, tehát a család intézménye nincs válságban. Az együttélés új szervezeti módjai és megújuló életformák jelzik a változások okozta zavart, de továbbra sem képesek helyettesíteni a családi kapcsolatokat. A család az, ami biztonságot, stabil menedéket, meleg fészket és biztos révet jelent életünk során. Itt tanuljuk meg, hogy nem egyedül vagyunk, mert törődnünk kell egymással. Gyermekeink alapvető joga a családban nevelkedés. Nem elég, ha ezt a jogot deklaráljuk. Rendkívül fontos, hogy erősítsük meg azt