Bajnokok közelképben [antikvár]

Ez a könyv versenysportok kortárs bajnokairól szól, mindmegannyiunk ismerőseiről, mondhatnók úgy is: kedvenceinkről. Mint társadalmi jelenség, a sportbajnok már magában véve is, örvendetes jelenség. Egyetérthetünk abban, hogy összemberi eszmény testesül meg bennük: a fegyvertelen erő és ügyesség, önfeláldozás és teljesítmény hősei ők. Kimondva vagy elhallgatva, rájuk gondolva azt az óhajt fogalmazzuk meg: legyenek ők és eljövendő társaik az emberiség egyetlen bajnokai. Modellként ők a remény hordozói: a békéé. Székely László beszélgetéseinek és kommentárjainak meggondolkoztató erénye, hogy fölmutatja bajnokaink emberi arculatát, a bajnoknak, mint embertípusnak az emberségét. Lebontja a „szuperember" mítoszát. Tudjuk, a mai teljesítménysport korántsem elégszik meg a győzelemhez szükséges föltételként a sportoló alkatával, rátermettségével és tehetségével. Ma csak az lehet bajnok, aki többet edz, jobban fölkészül, többet gyakorol, mint versenytársai. Egyszerűbben: aki többet dolgozik. De micsoda titáni munkát követel ma a sportteljesítményt! Oly önmegtagadó, önfeláldozó mennyiséget és minőséget, hogy az ember óhatatlanul megkérdi: érdemes-e? Egy századmásodpercért, egy centiméterért, egy kilogrammért?! Nem öncélú ez az erőfeszítés, erőpazarlás? A televízió jóvoltából a világversenyeknek ma száz és százmillió nézője van. A sportversenyek manapság a világ első számú látványosságai. A bajnok a közcsodálat tárgya. De hát azért a mutatvány, hogy látó szemünket és mérlegelő elménket megörvendeztesse?