Tengerélmény [antikvár]

Sosem ábrándoztam arról, hogy majd egyszer halált megvető bátorsággal vetem magam a habokba, hogy meghódítsam a tengerek mélyét, testközelből ismerkedjek a tengeri élővilággal, netán a rettegett cápákkal úszkáljak. Tíz éwel ezelőtt ez még teljességgel elképzelhetetlen volt számomra, mára viszont odáig fajult a búvárkodás iránti rajongásom, hogy lényegében mindig két búvártúra között vagyok, és azt vallom, búvárkodás nélkül lehet élni, de nem érdemes. E hobbinak, szenvedélynek köszönhetően olyan él-mén5'ekkel gazdagodtam, melyeket szavakkal csak nagyon nehéz leírni, olyan csodálatos helyeire jutottam el a \>ilágnak, melyekre talán sosem utaztam volna el. E kön)'vben mégis arra teszek kísérletet, hogy leírjam, tnit kaptam ettől a szabadidős tevékenységtől, nevezhetjük akár sportnak is, milyen érzés negj^ven méteres mélységben szembe találkozni egy cápával, vagy beugrani egy delfincsapat közepébe, vag)' akár beúszni egy sejtelmes félhomályba burkolózó hajóroncs gyomrába. Nem tartom magam profi búvárnak, liiszen még rengeteget kell tanulnom, viszont amit tudok, az elég ahhoz, hogy tökéletesen élvezni tudjatn a háromdimenziós szabadságot, és magabiztosnak érezzem magam az olykor szélsőséges helyzetekben is. Kiderült, rendelkezem egy-két tulajdonsággal, melyek igencsak hasznosak tudnak lenni odalent. Nein esem könnyen pánikba, és igazi félelmet sem éreztem még. Fizikai tűrőképességem és alkalmazkodó-készségem talán jobb, mint az átiagemberé, ami néha egy tengerészgyalogos kiképzéssel is felérő egyhetes hajós túrán nem hátrány. Nem hajszolom a veszélyt, de elégedettséggel tölt el, hogy az eddig adódó helyzetekben mindig hideg fejjel tudtam mérlegelni és higgadtan megoldani egy-egy esedegesen felmerülő problémát. A búvárkodásban ráadásul megtaláltam a tökéletes kikapcsolódási for-inát. Tehát elmondhatom, többet kaptam, mint adtam. Amit én tehetek, az az, hogy alázattal és tisztelettel vi-szonjTjlok a víz alatti vüághoz, és igyekszem megtűrt vendégként viselkedni. Még mindig tátott szájjal, néha kicsit irigykedve hallgatom a nálamnál tapasztaltabbak történeteit, noha az évek során velem is megestek érdekes dolgok, víz alatt és felett egyaránt. Ezeket szeretném most megosztani az olvasóval, földrajzilag és nem időrendben elrendezve. Az utolsó fejezet pedig azokat a helyzeteket szedi csokorba, melyek jól érzékeltetik, mitől is olyan különleges dolog a búvárkodás. Amit nagyon sajnálok, hogy még nem tanultam meg fotózni a víz alatt, ezért lehet, hogy felvételeim kevésbé élvezhetőek, de arra talán elegendőek, hogy feltárják, milyen csodálatos, változatos, sokszínű, olykor veszélyes világ tárul fel előttem akkor, amikor hátrahagj-^'a a felszínt, a mélységet veszetn célba. (A feltűnően jó fotók, abból az időből származnak, amikor még nem fotóztam. Ezek kedves ismerőseim - Ábel László és Malmos Attila — művei. Ezúton is köszönöm nekik, hogy hozzájárultak a megjelentetéshez.)