A pénz komédiája [antikvár]

Részlet a könyvből: A pénzszerzés egyik ősrégi módja volt a kölcsön. De az adósnak azzal is számolnia kellett, hogy a lepengetett aranyak és tallérok visszakívánkoznak a hitelező pénzesládájába. És gondolnia kellett arra is, hogy a hitelezőnek van egy hűséges fegyvertársa, a törvény, - ez őrt áll mellette s pallosával irgalmatlanul lesújt a nemfizető adósra. Még a kereszténység második ezredévének elején is felsötétlik a római XII. táblás törvény kegyetlen emléke. Fogság, bilincsbeverés, rabszolgamunka várt a nemfizető adósra. S az egyház, nemhogy lefogta volna a törvény kezét, még segített is neki. Megtiltotta, hogy halotti szentségekkel lássanak el s egyházi temetésben részesítsenek olyan embert, akit halála pillanatában adósság terhel. 1258-ban a franciaországi Ruffec-ben tartott zsinat még tovább ment és kimondta, hogy ha a pap az ilyen adóst a halálos ágyán mégis feloldozná, köteles az adósságot helyette kifizetni. Más szóval: a hívő adósnak a mennyországba is a hitelezőtől kellett belépti jegyet váltania...