Bővebb ismertető
Ahol száz magyar író (s mindegyik a maga legjobb novellájával) kér szót, ott a szerkesztő bízvást hallgathatna. Száz magyar író eléggé beszél önmagáért s nem szorul rá, hogy a százegyedik elüljáró beszéddel ajánlja be őket.
Nem is az íróknak szól ez az elüljáró írás. Csak a közönségnek, talán utánunk következő közönségeknek is, akarja röviden megmondani, hogy "Az Érdekes Ujság Dekameronja" természetesen nem tartalmazhat egyértékű novellákat, amint a legszebb asszonyfejen sem egyformák a hajszálak s a földön sem egyértékűek az emberek, még az édes testvérek sem. Ezek a novellák pedig még csak nem is édes testvérek, mert hiszen száz író rakja össze a novelláit. Mindegyiknek csak egy novellája van a gyűjteményben. Inkább versenytársak tehát, semmint testvérek. De egyben testvérek a novellák mégis: abban, hogy a száz közül mindegyik író azt a novelláját engedte át a Dekameron számára, melyet - objektív, vagy szubjektív okból, az ár mindegy - a maga legszebb és legjobb novellájának tart. Ez pedig mindenesetre a legérdekesebb testvéri kapocs a száz novella között. Mintha egy kis város száz mamája a legbecézettebb, az eladó lányát hozta volna el a bálba.