Bővebb ismertető
SzAKONYi Károly A CSEND NAPJAI
Megtalálta a kulcsot a leander alatt, alig kellett megemelni a kissé már korhadó hordót, ott lapult a szélén, a nyirkos földtől megrozsdásodva, bogarak futottak ki mellöle a napra, szürke pincebogarak a szétrohadt hordófenéken átnőtt, vékony, színtelen gyökérszálak közül. Kulccsal a kezében leroskadt az ajtó küszöbére, ledobta a hátizsákját a földre, és kinyújtott lábbal nekidőlt a zöldre mázolt, repedezett deszkájú ajtónak. Vászonkalapja alól folyt homlokára az izzadtság, a sós ízű verejték végigfutott az arcán, bele a bajuszába, csípte a szája sarkát. Mégsem vette elő a zsebkendőjét, hogy megtörölje a homlokát, csak ült percekig kimerülten a hegyi littól. Hőség volt. Jtinius közepe óta szárazságtól szenvedett a vidék; Ferencet, ahogy jött felfelé a dombon, a kőtörmelékes iát fehérsége vakította, a kertekből kihajló gyümölcsfaágak árnyékának sem érezhette enyhét. A vasútállomástól is elég volt begyalogolni a faluba, eljutni a fehér templomig, aztán a malomig, de onnan fel, az erdő aljáig kapaszkodni a kaptatón már csak pihenőkkel sikerült. Régen meg sem érezte az út hosszát, sem az emelkedőt, de most, azzal a vánszorgással, amivel már egy-két esztendeje tudott csak járni, kimerítette.
Lassan múlt el a fáradtsága, és száradt meg hátán, mellkasán átizzadt inge, csak a szomjúság gyötörte, de még lusta volt feltápászkodni. Kalapja karimája alól nézte a régóta ismert tájat, az ereszkedön lefelé a templomig a kerteket meg a nádfedeles házakat, a terméskőkerítéseket, s azokon túl az országút jegenyesorát, közte a tavat, meg túl a félsziget dombját az apátsággal. Télen az egész tavat lehetett látni, tavasszal is, amikor még alig lombosodtak a fák, de nyáron buja zöld volt minden. Ahol ült, a ház ajta-
i'm'
.1, ¦ : ' I
i\ i!'
Jókai Anna (Budapest, Józsefváros, 1932. november 24. – Budapest, 2017. június 5.) a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, kétszeres Kossuth-díjas és József Attila-díjas magyar író- és költőnő, a Digitális Irodalmi Akadémia alapító tagja. 2015-ben a Forbes őt választotta a 8. legbefolyásosabb magyar nőnek a kultúrában.
Jókai Anna 1932. november 24-én született Budapesten. Már kisgyermekkorában érdekelte az írás, de tizenhat éves korában felhagyott vele és csak későn, 33-34 éves korában folytatta újból és vált íróvá. 1951-53 között könyvelő, 1953-1957 között népművelő, művelődési előadó volt. 1956-ban felvételizett az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karára, levelező tagozatra és így munkáját tovább folytathatta 1961-ig, mint főkönyvelő. 1961-ben magyar-történelem szakos tanári diplomát szerzett és tanított 1961-től 1970-ig a Budapest VIII. ker. Jázmin utcai általános iskolában. 1966-ban jelentkezett legelső novellapublikációjával, 1968-ban pedig a 4447 című regénnyel. Közben folyamatosan tanított, 1971-től 1974-ig a budapesti Vörösmarty Mihály Gimnáziumban. 1968 és 1977 között öt regénye és négy elbeszéléskötete jelent meg, többek között 1969-ben a Kötél nélkül című novelláskötete. Művei ettől fogva az olvasók érdeklődésének középpontjába kerültek és egyre többen olvasták írásait. 1974-től csak írói hivatásának él, szabadfoglalkozású író. 1986-1989 között az Írószövetség alelnöke, 1989-től elnökségi tagja, 1990-1992-ig elnöke volt.
Akárcsak Németh László, íróként is „megmaradt tanárnak”: műveiben gyakran jelennek meg pedagógusok (Tartozik és követel, A forma, Magyaróra, Szép kerek egész, Selyem Izabella), a tanári hivatás, a tanítás lehetőségének és értelmének problémái. Műveiben megjelennek az emberi közönyösség elleni küzdelem, a szeretet képviselete a világban, a spiritualitás, és a keresztény értékek.