Huszonöt év [antikvár]

A kiadói borító kopott, szakadt.
Nem krónika ez a gyűjtemény, nem is irodalomtörténeti áttekintés. Az Európa Könyvkiadó pillant benne vissza fennállásának huszonöt esztendejére, és minden évből kiemel, felidéz egy-egy novellát. Vagyis igen nagy szemű hálóval merít a felmérhetetlenül bő anyagból - és a fogás mégis nagyon gazdag. Visszatükröződik benne egy egész világ, Chilétől Japánig, Franciaországtól Görögországig, a Szovjetuniótól az Egyesült Államokig: tájak, földrészek sajátos hangulata, sajátos gondjai. És ahogy az évek egymásutánjában sorakoznak az elbeszélések, végigfutunk a háború óta kibomlott stílusok széles skáláján, az ocsúdás hangjaitól az új utak kereséséig, új egzotizmusokig, új hullámokig. Kis és nagy népek írói szólalnak meg a kórusban, például az amerikai Capote, Faulkner, Malamud, a szovjet Katajev, Kazakov, Sznyegirjov, a francia Aragon, Camus, Aymé, a német Borchert, Seghers, Kunert, az olasz Buzzati, a japán Fukuzava, a jugoszláv Pavlovic, valamint az egyre jelentősebb dél-amerikai irodalmak alkotói, mint Coloane és Márquez. Ők mutatják be, ők fejezik ki nagyon változatos és mégis mindinkább egységesülő világunkat - úgy, ahogy az elmúlt negyedszázadban megéltük.