Körkép 2014 [antikvár]

Az asszony bal oldalára fordult, miközben felidézte azt a májusi délutánt a látogatókkal zsúfolt Margitszigeten, s élete első csókját a zenélő szökőkút mellett. Jobb oldalán nyomták bordáit az ágyrugók, de újra az Adria felé röpült vele az expressz. Barátnőivel vihogva énekeltek, a visszafelé suhanó tájat figyelték odakint, és Hubertust kortyolgattak unalomból és kíváncsiságból. Hanyatt feküdt éppen, amikor eszébe jutott, hogy hajnali négy körül menetrendszerűen felébred, s fél órán keresztül hallgatja a környékbeli kutyák ugatását, amely elnyomja férje testközelből érkező szuszogását is. Az volt az érzése minden ilyen alkalommal: nappal az emberek, éjjel a kutyák uralkodnak a világon. Rápillantott az éjjeliszekrényen ketyegő vekkeróra foszforeszkáló mutatóira. Csodálkozva konstatálta, hogy hat órát aludt álomtalanul. A férfi akkor már a fürdőszobai tükör előtt állt, és mechanikusan tologatta a villanyborotvát arcbőrén. Képtelen dolog motoszkált az agyában. Ugy tűnt számára, mintha a tükör felületén rétegesen lerakódna minden esemény látványa, minden eseményé, amely a helyiségben történt. Ha nagyon erősen erre gondolt, bele se