Bővebb ismertető
Mint testvér fordulhat a testvérhez, úgy fordulunk hozzátok e zivataros napokban, dolgozó népek: barátaink, és elvtársaink a szó tiszta értelmében, hogy megvalljuk egymásnak emésztő kételyeinket, kitárjuk panaszainkat és megbeszéljük terveinket. Vezérelje gondolatainkat a bizalom, - még akkor is, ha idegenkedve vesztek rólunk tudomást; még akkor is, ha megindul köztetek a konkolyhintés ellenünk; még akkor is, ha gyöngébbnek ítéltek bennünket annál az eszménynél, amely bennetek él s amelyhez mértek és amely szerint értékeltek. Bennünk tiszta a hűség és megbecsülő az alázat irántatok. Vallani akarunk, mert idejét érezzük a kikiáltott őszinteségnek; vádolunk, mert fojtogató a mostohaság, amiben részesülünk; intünk és figyelmeztetünk, mert veszélyek idején több mint kötelesség az éberség és a közösség jövőjéért aggódó szeretet. Közületek eredünk és közétek tartozunk. Nevetekben beszélünk és értetek kiáltunk. Nem élünk soraitokban külön kasztként, nincsenek kiváltságos jogaink veletek szemben. Életünk egy és azonos azzal az élettel, amit ti is éltek: küszködés a mindennapi kenyérért, kiállás emberi jogaink védelmében és szakadatlan tevékenykedés a munkásközösség szilárd, egységes kiépítéséért.
Rideg Sándor (Törtel, 1903. február 12. – Budapest, 1966. február 8.) Kossuth- és József Attila-díjas magyar író.
Öt elemit végzett, csikós volt. 1919-ben vöröskatonának állt. A Tanácsköztársaság bukása után Budapesten gyári munkás, később MÁV-altiszt volt, majd pékmesterséget tanult. 1925-ben az akkor alakult Magyarországi Szocialista Munkáspárt vezetőségi tagja. A munkásmozgalomban való részvétele során több ízben letartóztatták, 1927 júliusában a lakásán titkos nyomdát foglaltak le. 1944-ig állandó rendőri felügyelet alatt állt, majd koncentrációs táborba hurcolták. 1945-1947 között a csepeli Szabadkikötő üzemi bizottságának elnöke, azután több évig a néphadsereg írói csoportjának tagja volt.
1931-től jelentek meg novellái a Népszava, a Korunk, a Magyarország és a Híd című lapokban, illetve folyóiratokban. Első regényében, az Indul a bakterházban, amelyet 1939-ben a Népszava közölt folytatásokban, már megmutatkozott írói egyénisége. Író tehetsége csak 1945 után bontakozott ki teljesen.