Meghitt pillanatok [antikvár]

'"T^e kit húztál? - tért rögtön a lényegre Minka, amikor mel-X lém csapódott. A zsebembe gyűrtem a cetlit. - Elgondolkoztál már azon, hogy a Titkos Mikulás névben a titkos szó mit jelent? Kicsöngetés után mindenki egyszerre szabadult a szűk, alacsony mennyezetű folyosóra, ami szinte azonnal be is dugult. A türelmesebbek a nyitott ajtóba szorulva vártak a sorukra, míg az utolsó óráról kiáramló évfolyamnyi tömeg lökdösődve próbált minél gyorsabban eljutni a kijárathoz. Kár lett volna sietni, úgyis lekéstem már a buszt. Minka kezébe nyomtam a táskám, és nyugodtan öltözködni kezdtem. Öt nem hatotta meg a terelési kísérletem. - Szóval engem vagy a Barnabencét - állapította meg könnyedén, mintha nem állna körülöttünk az egész osztály. Egyszer meg fogom ölni, az biztos. - Én nem értem, mi ez a kattanásod a Barnabencével meg velem - sziszegtem, és gyorsan körbenéztem. Szerencsére senki sem foglalkozott velünk. Még csak az hiányozna, hogy még erről is beszéljenek, elég baj az, hogy Barnabence lett az önkéntes párom. Ráadásul Minkának igaza volt, tényleg őt húztam. - Egyébként meg miért nem vagy színjátszón? ^ 19 e-