Mesék apákról [antikvár]

Vajon ​miért nincsenek jó anyák a mesékben, és az apák miért olyan jók szinte minden mesében? – teszi fel a kérdést a kötet Előszavában a neves mesekutató és meseterapeuta, aki nagy sikerű Mesék nőkről -férfiaknak és Mesék férfiakról -nőknek című kötetei után ezúttal apáknak és fiúknak, anyáknak és lányoknak válogatott történeteket a világ mesekincséből. Tette ezt azzal a céllal, hogy a meséken keresztül is bemutassa, milyen nehéz anyának és apának (no és persze leánynak és fiúnak) lenni, mennyi nehézséggel és próbatétellel kell megküzdeni egy jól működő szülő-gyermek kapcsolat érdekében is. A mesekutató állítása szerint a mesék egészen másképp beszélnek az apáról, mint az anyáról: például a népmesékben alig találni jó anyákat – ha vannak is, mindjárt a mese elején meghalnak, bár a síron túlról továbbra is gondját viselik gyermekeiknek –, a jó apák viszont egyáltalán nem ritkák. A jó apa alakja épp olyan fontos és meghatározó egy gyermek életében, mint a jó anyáé. A mesebeli jó apák megőrzik és virágzásban adják át a birodalmat fiaiknak, és jó előre gondoskodnak az örökség igazságos elosztásáról. A jó apák atyai áldással indítják útnak azokat a gyermekeket, akik „szerencsét próbálni indulnak", és segítenek jó házastársat találni azoknak, akik erre vágynak. Lényeges vonása a mesebeli (és a valóságos) apáknak, hogy mindig a megértés felé egyengetik az utat, és igyekeznek elejét venni a tévedéseknek. Vagyis az apa a mesében sem más, mint a mérték, a mérce, a tartás, a biztonság és a bizalom hordozója törvény, a kötelesség szimbóluma. Mindaz, amit egy apa a gyermekeire hagyományoz a mesékben, leírható egyetlen szóval: felelősség. Felelősség a bennünk és a rajtunk kívül létező birodalmakért, amelyekből nem hiányozhat egyetlen aranyalma, aranyköles vagy szépen szóló aranymadár sem.