Szerelmes novellák [antikvár]

Moldova Gjörgy A BOLOND VILMA - Akadnak olyan emberek, kedves uraim - kezdte Henrik -, akik a szemükön ülnek, és mégis csodálkoznak, ha nem látnak. Itt van például a Kósa műszerész. Mikor otthagyta a felesége, és férjhez ment egy nagyobb autóhoz, azt mondta nekem: vegye tudomásul, Henrik úr, a mai világból kihaltak a becsületes asszonyok. Én azt feleltem: maga egy nagyon okos és kellemes ember, Kósa úr, de most az egyszer véletlenül nincs igaza, valószínűleg a fájdalom megzavarta a mértéktartását. Mindenki találkozott már közülünk rendes nővel, még hatvanéves sem vagyok, de egyet már én magam is láttam. Nem a saját feleségemre gondolok, róla igazán el lehet mondani: „szerettelek sok ideig, hét órától fél kilencig", hanem a bolond Vilmára. Már nem tudom pontosan mikor jött fel Vilma Budapestre, 1940-ben vagy 41-ben, mindenesetre még a háború előtt. Aki régebben lakik ezen a környéken, talán emlékszik rá: sokszoknyás, alacsony parasztlány volt, valami rossz ivóvizű vidéken lakhatott, mert elöl már sok foga hiányzott, bár Vilma még innen járt a huszadik évén. Bátyjával lakott együtt, a bolond Ferivel, aki folyton attól félt, hogy éhen hal, és ezt megelőzni száraz kenyérrel tömte ki a kabátja mellét. Vilma tartotta el a bátyját, mosást vállalt, takarított, nem valami fényesen, de megéltek belőle. Vilma itt a Bérkocsis utcában éppolyan becsületes maradt, mint a falujában, minden másodikán hajnali ötkor megállt a házmesteri lakás előtt, és várta, hogy kijöjjön a házmester, nem akart elkésni a lakbérfizetéssel. A maradék pénzből vásárolt egy fadoboz gyümölcslekvárt. . ¦ m Vi"