Gondolatok [antikvár]

Leopardi utolsó prózai alkotását, a Gondolatokat - ezekből száztizenegyet - a szerző barátja, Antonio Ranieri rendezi sajtó alá, és jelenteti meg posztumusz műként 1845-ben Firenzében. Évtizedekkel később eképpen idézi vissza a mű keletkezését Hét év együttlét Giacomo Leopardival („Sette anni di sodalizio con Giacomo Leopardi") című könyvében: „(Leopardi) Tőrre del Grecón írta a jó levegőn erőre kapva... mind a Holdnyugtát és A rekettyét..., mind pedig azokat az elszórt töredékeket, vagy ahogy én neveztem őket, a Gondolatokat." Ranieri szerint tehát a Gondolatok 1836-ban, a szerző halála előtti évben íródtak közös Nápoly környéki tartózkodásuk idején, méghozzá a két utolsó nagyverssel egy időben. A költő akkori lelkiállapotáról szólva így folytatja: „(Leopardi) belefáradván a nehéz és hosszú életútba... megpihenni vágyott, el akarta feledni az egész mindenséget és magamagát... Legvégül aztán a felejtés hatására már csak mosolygott mindenen: hol megvetően, hol szomorúan, hol keserűen. A Gondolatok lényegében kifejezése ennek a háromféle, ijesztő mosolynak." Ranieri a költő utolsó éveinek állandó kísérője volt, visszaemlékezéseit mégis fenntartással kell fogadnunk, mivel szembetűnő ellentmondások tarkítják. Vegyük korábbi idézetünket. Ranieri ekkor „elszórt töredékekről" beszél olyannyira, hogy Leopardi helyett címet is ő ad a műnek, ezzel szemben az 1845-ös kiadás előszavában a Gondolatokat mint befejezett darabot említi. Ellentmondásosak az írói hagyatékot illető megnyilatkozásai is. A költő közeli barátja, Pietro Giordani említi, hogy Ranieri évekkel korábban még hatszáz Gondolat létezéséről írt neki, az 1845-ös kiadás után viszont tagadta, hogy további kéziratok lennének a birtokában. Ezek szerint Ranieri nem jelentette meg az összes Leopardi-Gondolatot? Kételkedik ebben a költő öccse, Carlo is, aki inkább válogatásnak tartja a megjelent művet, hiszen egyszer ő maga látott egy egész halom kéziratot Leopardi dolgozószobájában. Ezek a kétségek végül bebizonyosodtak, noha más tekintetben. Hogy Ranierinél nem maradt volna több kézirat, ezt utólag fényesen cáfolja Leopardi négy és fél ezer oldalas naplója, a Zibaldone, melyet Ranieri élete végéig féltékenyen rejtegetett, kiadását hosszú időn keresztül megakadályozta. Ami a Gondolatokat illeti, ez idáig nem került elő olyan kézirat, amely további darabja lehetne a gyűjteménynek, ily módon az egyetlen hiteles szövegnek a Ranieri által gondozott firenzei kiadást kell tekintenünk. Bár nem ismerjük, hogy Ranieri a költő előzetes hozzájárulásával jelentette volna meg az "elszórt töredékeket", azt azonban bizonyosan tudjuk Leopardi egyik leveléből, hogy az anyagot ő maga készítette elő egy későbbi kötet számára, amely "kiadatlan Gondolatokat (tartalmazott volna) az emberek jelleméről és a Társadalomban való viselkedésről".