Kereten kívül [antikvár]

1. A^iávohá^vóí V'Ez a hihetetlen távolság köt össze bennünket. Úgy tűnik/ lehetetlen/ és erőnket meghaladó önnönma-gunk tükörképébe pillantani/ hogy béklyóinkat elveszítsük. Volt idő/ mikor azt gondoltam — ezt persze az önismeret hiányának számlájára is lehetne írni -/ hogy ezt a tekintetet el lehet kerülni. Igy utólag be kell látnom/ havaiamennyire őszinte akarok lenni önmagamhoz/ hogy dőre volt ez az első gondolat sorsomat illetően/ mert egy valamit nem lehet megúszni az életünkben: a számnonkérést. önmagunk/ vagy másvalaki teszi fel a kérdést/ amely csakis rólam szól/ és senki másról; végeredményben a kérdés így is/ úgy is fel lesz téve/ és mindössze ez számít: ott fog kísérteni elviselhetetlen jelenlétével az itt lét mindenegyes percében. Mégis/ szerencsésebbek azok/ aki k saj átmagu k teszi k fel a kérdést. Nem mintha ettől egyszerűbb lenne a válasz/ s ebben nem is tud segíteni senki nekünk. A válaszban mindannyian a lehető legmélyebb magányunkat éljük át/ azt a rettenetet/ amelytől életünk minden percében menekülünk/ bárhonnan is érkezzen a mindenre választ váró kérdés. Mégis/ bátrak azok/ akik saját maguk állnak szembe a kérdés mindent elsöprő áradatával/ ők talán éppen kurázsijukból és a hazugságoktól való iszonyatukból adódóan inkább vállalják a kockázatot/ a szorongást/ és elébe mennek másoknak/ akik kérdéseket tehetnének fel számukra/ jóllehet/ egyúttal a kérdéseket feltevők is kérdésekre várnak. Talán önpusztítással rokon megoldás az/ hogy még mielőtt jönnekmásoka könyörületükkel és néha áttetsző/ mihasz-