A renaissance [antikvár]

A leáldozó középkor a maga politikai, társadalmi, művészeti, irodalmi és egyházi forrongásaival előkészítője egy új korszaknak, melyet francia szóval renaissancenak - olaszul: rinascimento, újjászületés - szoktunk nevezni. Új világnézet volt kialakulóban, melyet fejlődésében különösen két tényező siettetett: az emberiség látóhatárát hatalmasan tágító tengerentúli felfedezések és a könyvnyomtatás felfedezése. Az új világnézet kialakulásának hazája Itália, ahol a római ókor hagyományai minden politikai átalakulás ellenére mindenkor ébren maradtak. Minden lépten-nyomon beleütköztek az ókori nagy képzőművészeti alkotások romjaiba, melyek a nép egyszerű fiához is könnyen érthető nyelven szólottak; az egyház férfiai pedig zárdai magányukban egyre sűrűbben tanulmányozták az ókori építészeti és szobrászati művek maradványainál is érthetőbben beszélő írók szellemi kincseit, melyeknek egyedüli mentsvárai a középkor századaiban éppen a csendes zárdák, melyek nyelvükben a hatalmas római birodalom nyelvének, a latinnak, egyenesen folytatását és örökösét látták. A nagy birodalom nyugati fele az V. században germán felsőbbség alá került, ezer évvel későbben Konstantinápolynak a törökök által történt elfoglalása után keleti fele is elbukott. Már jóval előbb, de különösen e nagy nemzeti szerencsétlenség bekövetkezése óta a keleti görög keresztény kultúra szorongattatása közepett egyre több görög tudós és író fordul a nyugati kereszténység fővárosa,. Róma felé, ahol fokozott névvel és szenvedéllyel kutatják az antik írók nyelvét és szellemét.