A renaissance [antikvár]

A leáldozó középkor a maga politikai, társadalmi művészeti, irodalmi és egyházi forrongásaival előkészítője egy új korszaknak, melyet francia szóval renaissancenak - olaszul: rinascimento, újjászületés - szoktunk nevezni. Új világnézet volt kialakulóban, melyet fejlődésében különösen két tényező siettetett: az emberiség látóhatárát hatalmasan tágító tengerentúli felfedezések és a könyvnyomtatás felfedezése. Az új világnézet kialakulásának hazája Itália, ahol a római ókor hagyományai minden politikai átalakulás ellenére mindenkor ébren maradtak. Minden lépten-nyomon beleütköztek az ókori nagy képzőművészeti alkotások romjaiba, melyek a nép egyszerű fiához is könnyen érthető nyelven szólottak, az egyház férfiai pedig zárdai magányukban egyre sűrűbben tanulmányozták az ókori építészeti és szobrászati művek maradványainál is érthetőbben beszélő írók szellemi kincsei, melyeknek egyedüli mentsvárai a középkor századaiban éppen a csendes zárdák, melyek nyelvükben a hatalmas római birodalom nyelvének, a latinnak, egyenesen folytatását és örökösét látták.