Bővebb ismertető
1. FELVONÁS. Erdő, Eufemianus birtokán. Császár, Eufemianus, kíséret. Császár : Szeretlek, szolgám, Eufemianus. Nincs vendéglátó a birodalomban Nálad különb. A lakoma remek volt. Csodaszép az a gyémántos kehely. A műtárgyakhoz értek egy kevéssé, De ilyet még nem láttam. Eufemianus (mély meghajlással): Jó uram, Az a kehely családom ősi kincse; Szerény kastélyom szemefénye eddig, E perctől, uram, immár a tied. Császár (nevet): Hohó! te kissé gyors vagy, jó barát! Nagylelkűséged túlnő mindenen! Vigyáznom kell, már látom, ezután Minden szavamra: még kifosztalak. Igaz! Régóta feltűnt már nekem: