Cseresznyéskert [antikvár]

Anton Pavlovics Csehov (1860-1904) tanult foglalkozása szerint orvos volt. Tanulhatatlan és utánozhatatlan művészetében is az orvos tekintetével pásztázta az őt körülvevő világot - a korabeli Oroszországot, az embereket. Bajokat és szenvedéseket állapított meg, mint az orvos a beteg diagnózisát. Aztán széttárta karját: a gyógyírt, a megoldást nem tudta. Nem az a művész volt, aki az élet kérdéseire kutatta a választ, hanem az, aki föltárta a problémákat. Az emberi létben és a konkrét orosz viszonyokban egyaránt. Tette mindezt olyan magas művészi szinten - novellában és drámában -, hogy már kortársai is elismerték kivételes tehetségét. Irodalmi közhely: a novella a próza szonettja. Vagyis szigorú szerkezet, tömörség jellemzi a műfajt. Ennek volt kiemelkedő mestere Csehov. Van egy korai novellája, a Fájdalom, melyben egy bérkocsisról ír, akinek meghalt a fia. A kocsis hiába panaszolja föl fájdalmát utasainak, senki sem figyel rá. S végül lovának az istállóban mondja el azt, amire az emberek nem voltak kíváncsiak. Szinte komikus a helyzet, mégis tragikus; íme, maga a csehovi művészet. Egyszerre komikus és tragikus, hogy az emberek sokszor képtelenek egymásra figyelni. Ez Csehovnak egyik meghatározó véleménye, egyben diagnózisa a hétköznapi létről. Művészi diagnózisának meghatározó eleme annak megállapítása, hogy az emberek nagy része csupán szerene változtatni életén, ám nincs erejük ehhez. Beszélnek róla, tervezgetnek, de képtelenek rá. Csehov rövid életében sokat dolgozott - orvosként, íróként egyaránt. Már az egyetemi évek alatt jelentek meg humoros írásai, hogy aztán később megtalálja jellegzetes egyéni hangját, amelyre föl is figyelt az irodalmi világ. Nem véletlenül került szoros kapcsolatba Tolsztojjal és Gorkijjal: az igazi tehetségek a különböző író módszerek ellenére vonzzák egymást. Az amúgy is ingatag egészségű Csehov életének utolsó évei a tüdőbaj elleni küzdelem jegyében teltek el. Novellistakánt és színpadi szerzőként a siker csúcsán volt, magánélete az ismert színésznő oldalán harmonikusan rendeződött: súlyosbodó betegsége azonban már nem adott számára hosszú időt. 1904. június elején csupán meghalni utazhatott egy német fürdővárosba.