Drámák [antikvár]

Az eszköz, melynek segítségével a komédia távlatot teremt, az ötlet. A tragédia ötlettelen. Ezért kevés is az olyan tragédia, melynek témáját kitalálták. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy az antik tragédiaíróknak nem voltak ötleteik, mint ahogy ez ma bizony előfordul, hallatlan művészetük éppen abban rejlett, hogy nem is volt szükségük ötletekre. S ez bizony különbség. Arisztophanész ezzel szemben az ötletekből élt. Témái nem mítoszok, hanem kitalált cselekmények, melyek nem a múltban, hanem a jelenben játszódnak. Úgy fúródnak a világba, mint megannyi lövedék, egész tölcsért vájnak maguk körül, a jelent komikussá, de egyúttal láthatóvá is teszik. Ez nem jelenti azt, hogy a mai dráma csak komédia lehet. A tragédia és a komédia formai fogalmak, dramaturgiai magatartásformák, az esztétika elképzelt alakzatai, amelyek ugyanazt képesek leírni. Csak keletkezésük feltételei különbözőek, s e feltételek csak kismértékben tartoznak a művészet fogalmához.