Euripides drámái I. [antikvár]

1904 őszén, mikor a Kisfaludy-társaságban Euripides Hippolytos-ával széket foglaltam, azt az igértetet tettem, hogy a nagynevű társaság elismerését, melylyel magyar Aeschylosomat kitüntettem, ha Isten erőt ad, Euripides átültetésével kívánom meghálálni. Az a mindinkább növekvő, élénk érdeklődés, melylyel a művelt nagy nemzetek philologusai az utóbbi években s napjainkban épen Euripides felé fordulnak, csak megerősített abban a meggyőződésemben, hogy Euripidesnek mind philologiai, mind költői szempontből megfelelő átültetésével irodalmunknak egyik igen érezhető hiányát töltöm be; hiszen azt a tragikust igyekszem sajátunkká tenni, kinél nagyobb hatást Homeroson kívül egy antik költő se tett a későbbi korok költészetére s kinek drámái közűl a magyar irodalom eddigelé alig egy-kettőt bír élvezhető alakban.