Euripides drámái III. [antikvár]

Vannak tragikus tárgyak, melyeket mind a három nagy tragikus költő feldolgozott, de ilyen azonos tárgyú darabjuk csak egy maradt reánk: Elektra. Aeschylos Oresteia cz. trilógiájának második része a Síri Áldozat, Sophokles és Euripides Elektrája egyazon tárgynak feldolgozása és semmisem tünteti fel világosabban a három költő egyéni sajátságait, művészetüknek czéltudatos eltéréseit, mint ez egymástól annyira elütő három tragédia. Nem csoda, hogy a három darab összehasonlító tanulmányának egész irodalma van, kivált a németeknél, mely ma sem szűnt meg azon munkálkodni, hogy a három Elektrának egymáshoz való viszonyát megállapítsa, eltéréseiket megvilágítsa, okadatolja s a három költői alkotást költői és egyéb szempontokból értékelje. Erre annál nagyobb szükség van, mert a görög tragédia képviselőiről való felfogásunk egy pár évtized óta nagyot változott, s így gyakran érezzük annak szükségét, hogy a régi megállapításokat revideáljuk. így ma már aligha van kritikus, ki osztozna A. W, Schlegelnek abban az ítéletében, hogy: „Das Stück des Euripides (t. i. Elektra) ist ein seltnes Beyspiel poetischer Unvernunft''.