Évszakok [antikvár]

A szerző hallgasson, amikor műve beszél. De mi az, ami a műben megszólal? A szerző gondolatai, érzései, szemlélete, életfelfogása, világnézete, pillanatnyi meglátásai, változó hangulatai és még sok más egyéb, amit hol jól, hol kevésbé jól sikerült kifejeznie - ha mindez benne is van: mit olvas ki belőle, mit magyaráz bele az olvasó? Ennek megértéséhez segít a kritika. Egy ifjú korban gondolatban felépített és megkezdett, majd rövidebb-hosszabb megszakításokkal folytatott és későbbi korban befejezett olyan alkotás beszél itt, melynek szerzője a munkás nappalok után az éjszakáktól ellopott csöndes órák örömét és bánatát építette az életébe, abba az életbe, mely más irányba indult, míg rá nem talált arra az útra, melyen az Örökkévaló igazságában és szeretetében meggyökerezve vég nélküli boldogságának reményét csak Benne, ideig tartó örömét pedig a művészet és a barátság szolgálatában találta meg. így bocsátom sorsára, vagy ha úgy tetszik szabad prédára könyvemet. Nem tehetem ezt anélkül, hogy köszönetet ne mondjak Hegedűs Gézának, akinek jóakaratú segítőkészsége tette lehetővé egy ilyen, napjainkban nem igényelt műfajú írás kiadását. A gyakorló író-költő, művészeti tanszéket vezető egyetemi tanár - irodalmi téren bízvást polihisztornak mondható - írásbeli bírálatából idézek - engedélyével - olyan sorokat, melyek a mű megértését elősegítik. A művet mindenképpen olyan irodalmi eredménynek ítélem, melynek publikálása okvetlenül gazdagítaná kultúránkat, és irodalmi érdeklődésű körökben okvetlenül elismerését váltaná ki.