Moliére vigjátékai 10., 4., 8. [antikvár]

ELSŐ FELVONÁS. - Palota. - ELSŐ JELENET. SGANARELLE, GUSMAN. Sganarelle (burnót-szelenczér tartva kezében.) Bármit mondjon Aristoteles és az egész philosophia, semmi sincs a tobákhoz fogható. A művelt emberek kedvtelése az; s a ki tobák nélkül él, nem méltó, hogy éljen. Nem csak az agyvelőt tisztítja és üdíti, hanem a lelket is képzi az erényre s az ember megtanul vele művelt emberré lenni. Hát nem látod-e, hogy mihelyt él vele valaki, mily megnyerőleg érintkezik mindenkivel s mily örömest osztogatja jobbra-balra, a hol csak megfordúl? Nem is várja, hogy kérjenek belőle; önként siet megelőzni a mások kívánságát. Ennyire igaz, hogy a tobák az erény és műveltség érzelmeit ébreszti mindazokban, akik vele élnek. De ne szóljunk erről többet. Vegyük fel újra beszédünk fonalát. Igaz tehát, kedves Gusman, hogy úrnőd, donna Elvira, megütközve elutazásunkon, útra kelt utánunk s szíve, melyet a gazdám rendkívül meg bírt hatni, a mint mondod, nem élhehetett anélkül, hogy itt föl ne keresse. Megmondjam neked négy szem közt, mit gondolok?