Nyolcvan vödör levegő [antikvár]

MÉG TÖBB LEVEGŐT! (Nyolcvan vödör+H-József Attila) Nem szeretném, ha ez a néhány mondat az itt következő, tragikus komédiaként is aposztrofált dráma hangjához simulna, még akkor sem, ha illetéktelen/illetékes lettem és vagyok a fölvezetés dolgában. Ugyanis a kérés onnan érkezett, ahol e karcsú könyv értő figyelemből és szeretetből, igazi meglepetésként a szerző háta mögött kifundáltatott. S aztán el is készült néhánytíz számozott példányban, hogy buzdítaná névnapjukon a Sándorokat, kivált, ha Lezsák ama zsák! (játszani is engedd!) cipelésére és kibontására, szóval: meleg- és tavasz ügyekben gyors, ha tetszik, országos cselekvésre. S lám, a rögtön mutatkozó szélesebb olvasói kíváncsiságnak és igénynek is kedvében akar járni az Agócs Sándor vezette Antológia Kiadó és Nyomda lelkes csapata, amikor e könyvet hivatalosan is útjára bocsátja. A szerzőt régtől jól ismerem. S nemcsak azért mert egy évjáratúak volnánk, de tán, néhány emlékezetre érdemes, jó cinkosságban társa is az időben. Hogy csak olyan nevezetesebb dátumokat emlegessek föl, mint 1979 május elejének szép napjait, a fiatal írók (határainkon túliak is!) lakiteleki tanácskozását Illyés Gyula védő-óvó szárnyai alatt. Vagy 1985. október 22-ét, a „kis októberi magyar forradalomra" emlékező költői, élő Antológiát, ahol többszáz lelkes hallgató és tüntető, és csak néhány lehallgató és egy följelentő volt jelen. És a legismertebbet: 1987. szeptember 27-ét. Lakitelek ekkor vitathatatlanul a Kárpát-medence centrumába került. Szellemi és földrajzi értelemben is középpont, hiteles, stigmatizált hely lett. (Istenem, hányan próbálják ezt azóta is, fenekedő dühvel kétségbe vonni?!)