Shakspere színművei I-VI. [antikvár]

SHAKSPERE ÉLETE. Nagy ember életéhez kétféleképen közeledik az iró és az olvasó. Mohó kíváncsisággal fürkészik fogyatkozásait, hogy gyöngeségében találhassák ember voltát, velünk való összetartozását annak, a kiben csak árnyoldalai révén találhatni rokonságot a közemberekkel. Vagy apró-cseprő adatok révén igyekszünk közelébe lopózni, mint mikor a gyermek kőről-kőre lépve betipeg a vízbe, s azt hiszi, a tengeren járt. Az ember apró gyarlóságai nem ronthatják le lángeszének varázsát, s kifejlődése titkát nem ejthetni meg az adatcserkészés kabaláiban. A tudomány megmérte a fény és hang terjedésének sebességét, de vakon áll a rövid út előtt, melyen a gondolat a fejből a karba száll, s azt megmozdítja. Hogyan lehetne hát megismerni azt az útat, a melyen Shakspere képzelete roskatag iró-állványa mellől Cyprusba vagy a Nilus partjára száll, a szennyes Londonból Oberon tündérligetébe? A kutatás kiderítheti, hogy Hamletet Hamnet fiának halála után irta, hogy őt siratja Constantia ajkával a János királyban, hogy megholt anyjának állít örök emléket Volumniában, de megmagyarázza-é ez e remekmunkák előállását? Egy vinne lelke lelkéhez közelebb: ha előkerülne Hamlet kézirata, az talán bevilágítana az alkotás munkájába, s mindenesetre új, nagy tárgyat adna a lángész lélektanának.