Tragédia-variációk [antikvár]

Prológus (Helyszín: a ravatalozó. Középen, három lépcsőfoknyí magas emelvényen áll a ravatal. Minden sarkán egy-egy kandeláber ég. A ravatalon Hamlet fekszik Halkan szól egy katonainduló, akár egy zsoltár. Két halottsirató a lépcsőn ülve kártyázik.) Első halottsirató Gondolj, amit akarsz, pontosan ez történt. (Összeszedi a kártyákat és a másik felé nyújtja.) Nálad a bank. (Szünet) Lapot! Második halottsirató Nos, lehet hogy úgy volt, lehet, hogy nem. (Dob egy kártyát.) Első halottsirató Miért nem hiszel nekem? Második halottsirató Nem örültem meg. Ki vagyok én? Csak egy halottsirató.(^Cse«L/^ Nem mindegy, hogy mit hiszek el? (A kártyára mutat.) Meg sem nézed? Első halottsirató Vakon vagyok, mindig vakon játszom. Minek nézegessem, ha a kiosztott lapokat úgysem változtathatom meg? Vagy szerencsém lesz, vagy nem, ebben áll ]2iiék (Csend) S a tét? Mennyi a tét? (Dúdol, mintha egy régi dal jutott volna az eszébe.) Hadd látom, érsz-e any-nyit, amennyit hívsz? Második halottsirató (Tétován felnéz a ravatalra.) Zavar, nagyon zavar. (Csend) Mintha kibicelne. Első halottsirató Ne törődj vele. Hívj már! A gond nem játék. (A másik halottsirató nem mozdul.) Kit terítettek ma ki?