A csodálatos nagykendő [antikvár]

Volt egyszer egy kis falu, Perbete. Hegyek között bújt meg, szegény emberek laktak benne. Ott élt a szép szavú nagyapa is, napsütötte méhesében pipázgatott, maga mellé ültette unokáját, s mesélt neki. Mesélt a tarkabarka Gyöngyi kutya hőstetteiről, a szegény legényről, aki a boldogságot kereste; a Völgy Tündéréről; a gonosz Óriástörpékről, a csodálatos nagykendőről, amelyik "arról volt nevezetes, hogy csillagok voltak beleszőve, nagy, furcsa, fekete csillagok", és egyformán melegített mindenkit, aki gyenge, gyámoltalan vagy beteg volt. Azóta emlékké foszlott a nagykendő, s a perbetei méhes sincs már meg, de a szerző tollán újraéledt a régen letűnt gyerekkor világa. A lírai hangvételű meséket Balogh Péter művészi illusztrációi kísérik.