A három pillangó [antikvár]

Részlet: bevezetés Ennek a meséskönyvnek nem csupán a jó hangzás vagy a vonzó képzetek kedvéért adtuk „A három pillangó" címet. „A három pillangó" egyike azoknak a meséknek, amelyeket egy régi-régi gyűjteményből vettünk s dolgoztunk át kötetünk számára, s a cím a régi mesegyűjtő: Gáspár János emlékét idézi. Ez a tudós erdélyi pedagógus még a szabadságharc előtt hozzáfogott, hogy „szülék és kisdedóvók" felszólítására „3—4 éves gyermekeknek elbeszélendő történetkéket" gyűjtsön. De bizony hiába vette — mint írja — „szigorú szemle alá" a hazai gyermekirodalmat: ez még nagyon szegény, „s amit fel is tud mutatni, a lélek- és oktatástan igényeinek alig felel meg". Ezért, kénytelenségből, külföldi forrásokhoz fordult, s Csemegék c. meséskönyvének első kiadása (1848) még javarészt német elbeszélések gyűjteménye, az ő átdolgozásában. Ha ezek a mesék manapság számunkra már nem is oly jelentősek, jelentős és tiszteletreméltó a válogatás szándéka, melyről Gáspár az előszóban beszámol a mesemondóknak. Többek között ezt írja: „ huzamos foglalkozásom a gyermekekkel teljesen meggyőzött arról, hogy mindazon mesterkélve csinált beszélykék, melyek egyenesen a vétkekre és erényekre tartanak unalmas hajtóvadászatot, célra nem vezetnek. Tapasztalásból tudom ugyanis, hogy alig lehet valami émelyítőbb a kisdedek élénk és aranyálmákban ringó kedélyének, mint az előttük jobbadán ismeretlen vétkeknek visszariasztásra szánt torzképei Arról is meg vagyok győződve, hogy az olvadozva édelgő, valamint a folytonosan okoskodó, vagy éppen politizáló verselések bizony nem képe-