A hüllők és kétéltűek világa [antikvár]

Kedves olvasó! Van egy aprócska sziget Indonézia területén, amelynek nem csak az az érdekessége, hogy éppen azon a határon fekszik, ahol az Indiai-óceán és a Csendes-óceán találkozik, ahol elválik Ázsia és Ausztrália állatvilága, hanem arról is, hogy ezen a szigeten egy különleges hüllőfaj uralkodik. A sziget neve Komodó, az uralkodó faj pedig a komodói óriás sárkánygyík (komodói sárkány). A tudósok szerint a valaha élt legnagyobb varánusz az ausztrál kontinensről útra kelt, és az óceánon átjutva megtalálta ezt a piciny szigetet, ahol aztán kialakult a ma élő legnagyobb gyík, a komodói sárkány. Igen jól alkalmazkodott környezetéhez, képes hónapokat táplálkozás nélkül eltölteni, átvészeli a száraz évszakot és szinte minden betegséget, ami a szigeten fenyegetné. A nyálában több mint 30 féle baktérium van, amely ha az áldozata sebébe kerül, hamarosan vérmérgezést okoz. Így egy nap alatt meghalhat az áldozat. Ez az akár 150 kilósra és 3 méter hosszúra megnövő állat a bizonyítéka annak, hogy a hüllők milyen szélsőséges körülményekhez is tudnak alkalmazkodni. A krokodilfélék pedig ha beszélni tudnának, elmondanák nekünk, milyenek voltak azok az őshüllők, a dinoszauruszok, hiszen még láthatták őket. Ezek a szuperul páncélozott ragadozók évmilliók alatt is fennmaradtak. A Galápagos-szigetcsoporton, az óceánnal körülölelt kis szárazföldeken, ahol szinte édesvíz sincs, az életet egykor a madarak mellett az iguánák jelentették. Ezek az 1 méter körüli hüllők kókuszhéjakban, pálmatörzseken sodródva juthattak el a dél-amerikai földrészről a Galápagos-szigetcsoportra, ahol az óriásteknősök mellett megtelepedtek, átalakultak, alkalmazkodtak a zord körülményekhez, és lett belőlük tengeri iguána, aki képes hosszú perceket a víz alatt tölteni, a sót kiválasztani, tengeri moszatokkal táplálkozni.