A jósnő kristálygömbje [antikvár]

1. ^ egijesztesz engem - mondta a cigányasszony még J. (9 sohasem láttam, hogy a kristálygömböm ennyire megtelt volna sötétséggel. A kezével eltakarta, mintha elrejteni igyekezett volna a szemem elől azokat a rémségeket, amelyek a homályos mélységben úszkáltak. Ahogy ujjaival az üveget markolta, úgy éreztem, jeges víz folyik lefelé a nyelőcsövemen. Az asztal szélén egy vékony gyertya pislákolt, gyenge fénye visszatükröződött a cigányasszony lógó fülbevalójának sárgaréz karikáján, majd elveszett valahol a sátor sötét szegleteiben. Fekete haj, fekete szemek, fekete ruha, pirosra festett arc és vörös ajkak, és a hangja legalább félmillió elszívott cigarettára engedett következtetni. Mintegy az előbbi gyanúm megerősítéseképpen, az idős asz-szony hirtelen heves köhögőrohamot kapott, amely megrázta meggörbült testét, és rémesen zihálva kapkodott levegő után. Olyan volt a hangja, mintha egy hatalmas madár szorult volna a tüdejébe, és kétségbeesett szárnycsapkodással próbák volna elmenekülni. -Jól van? - kérdeztem. - Elmenjek segítségért? Eszembe jutott, hogy nem egészen tíz perccel ezelőtt találkoztam Darby doktorral a templom udvarán, ahol megállt egykét szót váltani a templomi ünnepség minden egyes standjánál. 11