A kalózkirály lánya [antikvár]

Részlet a műből: Utálom, ha férfinak kell öltöznöm. A pamuting bő, a bricsesz nagy, a csizma kényelmetlen. A hajamat a fejem tetejére kötöttem, csinos kontyban lapul az aprócska tengerészsapka alatt. A kardom szorosan a derekam bal oldalára simul, a pisztolyom jobboldalt pihen. A ruháim idétlenül állnak, mindenütt lógnak, ahol nem kellene. És a bűz! Az ember azt hinné, a férfiak egész nap döglött halak beleiben fetrengenek, a ruhaujjukra meg a saját ürüléküket kenik. De talán jobb lenne, ha nem panaszkodnék annyit. Hiszen szükség van az ilyesfajta elővigyázatosságra, amikor megrohannak a kalózok. Túlerőben vannak, és jóval több a fegyverük. Hét emberem hever holtan. A legénységből ketten azonnal a vízbe ugrottak, amint meglátták az Éjvándor fekete zászlaját a horizonton. Dezertőrök. A leggyávább mocskok.