A Koháry bolondja [antikvár]

Részlet a könyvből:Furcsa szerződés.Csak hárman voltak ott, a szebellébi kastély oszlopos tornácán. A kerek diófa-asztal mellett mély, hatalmas karosszékben, amit párisi hires asztalosmester faragott, maga a büszke nagyúr ült: csábrághi és szitnyai Koháry István gróf, vele szemközt pedig a szebellébi tiszttartója: Czibulya Gábor. Tiz lépésnyi távolságban tőlük, merev katona-állásban, az udvari huszár állott, mintha örökösen a nagyúr parancsát lesné és már a szemejárásából is jóelőre ki akarná olvasni a kívánságát, hogy annál hamarább teljesithesse.Jóformán mindahárman hasonlitanak egymáshoz. Majdnem ugyanaz a fej mindenik; kemény, akaraterős arcvonásokkal, torzonborz bajusszal és szemöldökkel, sasorral, villogó szemmel. Egyszóval magyar emberek mind a hárman. Csakhogy Koháry István aranysujtásos dolmányt,- Czibulya Gábor ünneplő kék bekecset, az udvari huszár pedig, névszerint Jancsár Zsiga, zsinóros huszár-egyenruhát visel és a csizmáján tenyérnyi sarkantyút, ami olyan csengést-bongást visz véghez, mihelyt megmozdul, mintha csak harangoznának odalenn, a szebellébi haranglábon.Koháry István gróf a három férfi között a legöregebb. Vagy talán csak a viszontagság és a szenvedés viselte ugy meg, hogy csupa barázda az arca?