A préri [antikvár]

ELSŐ FÜJKZÜX A FŰTENGER Valamikor sok vita folyt arról, okosan tette-e az Egyesült Államok kormánya, hogy Louisiana állam francia részét Napóleontól tizenhárommillió dollárért megvásárolta. Okosan tette-e, hogy amúgy is gyéren lakott területét a Mississippitől nyugatra elterülő pusztasággal növelte? Ez 1803-ban történt, és csakhamar megindult a telepesek áradata a Mississippin át nyugatra. Kiderült, hogy sok ember van, aki szereti a magányt, a kalandokat, a harcot a természettel és az indiánokkal. Sokan a „Folyók Atyja" ölében, vagyis a Mississippi völgyében telepedtek le, ahol az iszapos föld jobb termést ígért. Mások azonban, a merészebbek és vállalkozóbb szelleműek, a vízmosások mentén törtek előre, a leendő új állam — egyelőre csak territórium — belsejébe. Céljuk a Nyugat volt, az ismeretlen Nyugat, még fel nem fedezett titkaival, ez a Szikláshegységig vagy talán még annál is messzebb elnyúló táj, amely állítólag mesés ásványi kincsekben bővelkedett. 1804 őszén az egyik kiszáradt vízmosásból vagy húsz emberből álló kis csapat bukkant elő, részint lóháton, részint gyalog, részint szekereken, amelyek zsákokkal, batyukkal, pokrócokkal, ládákkal, konyliaedényekkel és mindenféle háztartási lim-' lommal voltak megrakva. A kocsik közt feltűnt egy gondosan letakart ponyvás szekér is, melynek belsejébe nem lehetett belátni. A lassú menetet kis juhnyáj és néhány szarvasmarha követte. A menet élén hatalmas termetű, napbarnított arcú, izmos férfi lépkedett, akinek talán csak a lomhasága árulta el, hogy már az ötvenes éveit tapossa. Kényelmesen, de kitartóan ha-