A tenger hősei [antikvár]

I. Búcsú az iskolától. Nyár volt, Péter Pál napja. A szolnoksámsoni gazdák jókor reggel befogtak, kocsira rakták a kaszát, egésznapi élelmet s kihajtottak a határba. A nap még lágyan simogatta a hajnali harmatot. Az azúrkék égen szelíd bárányfelhők úsztak, nagy-nagy magasságban. Az érett kalászok meghajtották fejüket és várták az aratókat. Özvegy Ambrus Józsefné házatáján már serényen folyt a munka. Csak maguk dolgozgattak, - anya és fia. Szűkösen éltek, cselédre nem tellett. - Ma ismét túlkorán kelt lelkem édesanyám - csóválta fejét Ambrus Laci. - Meg kellett etetni a jószágot, fiam. Ilyenkor hamar ébren vannak...