Bővebb ismertető
I. Búcsú az iskolától.
Nyár volt, Péter Pál napja.
A szolnoksámsoni gazdák jókor reggel befogtak, kocsira rakták a kaszát, egésznapi élelmet s kihajtottak a határba.
A nap még lágyan simogatta a hajnali harmatot. Az azúrkék égen szelíd bárányfelhők úsztak, nagy-nagy magasságban. Az érett kalászok meghajtották fejüket és várták az aratókat.
Özvegy Ambrus Józsefné házatáján már serényen folyt a munka. Csak maguk dolgozgattak, - anya és fia. Szűkösen éltek, cselédre nem tellett.
- Ma ismét túlkorán kelt lelkem édesanyám - csóválta fejét Ambrus Laci.
- Meg kellett etetni a jószágot, fiam. Ilyenkor hamar ébren vannak...