A világnak ablakában [antikvár]

"Gyermekek, felnőttek egyaránt örömet találnak a versekben, a játékban. Juditkám versei egyformán utat találnak a gyermeki és a felnőtt szívekhez. Mondandójuk a mindennapi élet eseményeit fordítják le a mese nyelvére, gyermekül írva. Mindig nagyon szerette a gyermekeket, felnőttként tisztelte őket, mint parányi emberpalántákat, akik számára éppoly odaadással, komolysággal írt, mint a felnőtteknek, mert a legőszintébb befogadó és reagáló a gyermek. Ha igaz érzéseket közvetítünk feléjük, a legigazibb rezgések térülnek vissza. Nagyon sokat sétált a budai, Fenyves úti játszótéren, ilyenkor gyerekek vették körül, akikhez aztán csatlakoztak a sarki iskolából kitóduló diákok. Egyszer az egyik kislány, mikor meglátta Juditkámat, odaszólt a többieknek: - Nézzétek, itt jön a Pinczési Judit - aztán odafutott hozzá, és azt mondta: - Te olyan szép verseket írsz, mint az Anyám tyúkja. Hát ez volt a legelismerőbb kritika, amit életében kapott." Csizmadia Éva