Az anya mindig segít/Mese a csodaállatról/A kis verklisfiú [antikvár]

Részlet az első műből: Régen történt, abban az időben, amikor a gőzt még nem ismerték, a szárazföldön szekerekkel, kocsikkal közlekedtek, a tengert pedig vitorláshajókkal szelték át. A török part mentén díszes kis hajót szereltek útra az emberek. Szelim aga feleségéé volt a kis hajó. Szelim aga, a janicsárok parancsnoka, gazdag és hatalmas ember volt, azon való örömében ajándékozta meg feleségét ezzel a kis hajóval, hogy gyönyörű kis fia született. Az agáné ezeken a forró nyári napokon, amikor a szárazföldön szinte tűrhetetlenné vált a hőség, jóformán minden délután kihajózott a partok mentén a kis fiúval. A tengeren könnyű szél járt, megduzzasztotta a vitorlákat s a gyorsjárású hajó szinte röpült a hullámok fölött. Ó, milyen élvezet volt ez! az a nyomasztó érzés, amit a part mozdulatlan levegője, a fojtó hőség okozott, egyszeribe eltünt, a sós levegő frissesége át meg átjárta valamennyiüket és mindnyájan, a fiatal agáné, a kísérő rabnők, a nyűgösködő kisfiú s a legénység is, jókedvűek, boldogok voltak.