Az aranyhajú hercegkisasszony [antikvár]

Egyszer volt, hol nem volt, még az Óperenciás-tengeren is túl volt, volt is, nem is, de csak mégis meg kellett annak esni, volt egy fiatal herceg, annak volt egy húga, de olyan szép, hogy szem nem látott, fül nem hallott még olyat. A homlokán nap volt, a mellén hold, a két orcáján meg két gyönyörű csillag, szép aranyhaja a sarját érte, ha ki volt bontva, mikor járkált, aranyfolyosó folyt utána, ha sírt, aranykönny hullott a szeméből.