Az icinke-picinke Kék Madár [antikvár]

Részlet a könyvből: "A Kőszáli Sas, minden madarak királya egyszer egy magas szikla tetején üldögélt udvartartásával, és a messzeséget kémlelte. A távolban, ahol a föld és az égbolt találkozik, két varjú ült egy kiszáradt körtefa ágán, és veszekedett. - Hallgassátok csak kedves szolgáim - mondta a király -, ott a távolban két kis gerlice ül egy almafán, és nagyon vígan vannak. Nézzétek csak, milyen boldogok, milyen önfeledten turbékolnak! - Már megbocsásson felséged - jegyezte meg az egyik szolga a legmélyebb tisztelettel - , nekünk úgy tűnik, hogy az a két madár nem az almafán ül, hanem körtefán. A másik szolga is mélyen meghajtotta magát, és hozzátette: - Emellett, királyi felség, azok a bizonyos madarak nem is gerlicék, hanem szürke varjak. Erre már a harmadik szolga is bátorságot vett és megszólalt. - Továbbá, királyi felség, azon a véleményen vagyunk, hogy a kérdéses madarak egyáltalán nem turbékolnak, hanem veszekszenek egymással. A madarak királyának elborult a tekintete, felborzolta tollait, s a héjához fordult, aki a király írnok tisztségét töltötte be az udvarnál."