Az igmándi bég [antikvár]

Részlet a könyvből: Abban a gyászos időben, mikor a mohácsi szerencsétlen csata után a török lett úrrá szép Magyarországon, Kuradzsi Mehemed, a nagyigmándi bég, forró kánikulai délután szérűskertje végében, illatos rózsalugasában üldögélt. Fekete kávét szürcsölt és csibukot szívott. Elégedetten nézegette, hogy a jámbor árvamegyei cséplő tótok milyen szorgalmasan csépelik a csűrben az acélos magyar búzát. Hej! hiszen mindig is az volt a mi nagy nemzeti keserűségünk, hogy mi csak szántottunk, vetettünk, de rendesen más aratott Árpád földjén, a Duna körül is, a Tisza körül is. Hol a török, hol a német. Ez, persze, Kuradzsi Mehemednek, a nagyigmándi bégnek egy csöppet se fájt. Nem is csoda, hiszen ő is az aratókhoz tartozott.