Az ötödik század futárja/A kecskepásztor hídja [antikvár]

Részlet a könyvből:AZ ÖTÖDIK SZÁZAD FUTÁRJAAz ötödik partizánszázadot minden oldalról körülkerítették a sziklás, víztelen fennsíkon. Az egyik oldalról a németek támadtak, a fennsík másik széle felől a csetnikek rohamoztak, egyebütt az usztasák fekete légiója volt. A bekerített partizánok a szürke, repedezett száraz, sárgás mohával pettyezett sziklák mögött kerestek fedezéket. Odalenn, a kővel bélelt mélyedésben, a szegényesen csordogáló forrás mellett volt a partizánok konyhája. A tűz körül, a csípős füsttől nagyokat köhögve, tett-vett Dokan Marceta, a mindig jókedvű szakács. A kis Bogdán kuktáskodott mellette. Tizenegy éves volt a fiú. Kettőjükön kívül a század kutyája volt még csak a mélyedésben, az okos, hízelkedő Liso, és kíváncsi szeme Dokan szakács minden mozdulatát nyomon követte. A kis Bogdán, amint elkészült munkájával, elővette olvasókönyvét, és versikéket olvasott föl belőle Dokan szakácsnak. Közben fölöttük füttyögettek, sivítottak az eltévedt puskagolyók.