Bánk Judit [antikvár]

Részlet a könyvből: - Édes fiam, - mondta az öreg Mohamed basa, megsimogatva hosszú, ősz szakállát - drága fiam, Feriz bej, én nagy és szép dolgot akarok rád bízni. - Köszönöm, apám, - felelt a fiatal bej és lehajolt, hogy megcsókolja az öreg basa kezét. A basa szeme szelíden, szeretettel pihent az ifjú lelkes, szép arcán, majd kezét áldólag tette a fiatalember fejére. S valóban, Feriz bej nem hiába hívta az öreg Mohamedet "apámnak", mert - bár vérségi kapocs nem is volt köztük, - édesapja, a tíz évvel ezelőtt meghalt Ibrahim vezér sem lehetett volna hozzá jobb és szeretőbb szívű, mint Mohamed basa. Mióta édesapját kikísérte a skutari-i temetőbe, az édes vizek mellé, Feriz odakerült a Mohamed basa házába. A basa legjobb barátja volt az elhúnyt Ibrahim vezérnek és a haldokló ágyánál esküdött meg, hogy a fiúnak apja helyett apja lesz.