Bátyácska és Húgocska [antikvár]

Részlet a könyvből: Bátyácska kézen fogta Húgocskát: - Egy jó óránk sincs, amióta édesanyánk meghalt; mostohánk minden áldott nap elver, és ha odamegyünk hozzá, elrugdos magától. Enni a száraz kenyérhéljat kapjuk, ami már senkinek sem kell; még a kutyának is jobb sora van az asztal alatt: annak mégiscsak vetnek néha egy-egy zsírosabb feletot; uramisten, ha édesanyánk ezt látná! Húgocskám, inkább menjünk világgá. Egész álló nap csak mentek, mentek réten át, szántón át, hegyen-völgyön keresztül, és ha rázendített az eső, Húgocska azt mondta: - Még az ég is velünk sír. Estére nagy-nagy rengeteg erdőbe értek, s olyan fáradtak voltak a búbánattól, az éhségtől meg a hosszú úttól, hogy beültek egy fa üregébe, és elaludtak.