Csik egy napja [antikvár]

csík egy napja Csík otthon ült az udvaron egy erős szőlőindán, amely vastag szárával az eperfára csavarodott. Úgy tartotta a kiskutyáját, Belkát, hogy az két mellső lábát és fejét a kisfiú két térde közé dugta. Egyik kezével a kutyus hátát simogatta, bundájából ki-kiszedegetett egy-egy száraz fűszálat, szúrós bogáncsot vagy kullancsot. A száraz fűszálakat félredobta, a bogáncsokat elpöckölte, de amikor kullancsot talált, óvatosan letette a földre, és vadul széttaposta a szandáljával. Amikor Csik végigsimította a kutyus fejét meg a hátát, Belka igyekezett a tenyeréhez dörgölni a po-fácskáját, hogy ezzel is megmutassa: a simogatás jólesik neki. Ha a kullancs vagy a bogáncs túl erősen belekapaszkodott a bundájába, halkan nyüszített, de azért nem ment el. Csak figyelmeztetni akarta Csiket, hogy óvatosabb legyen, hiszen ő mégiscsak élőlény, és fáj neki, bár beleegyezett a dologba, és Csik hasznos dolgot művel. Amikor Csik óvatosan a földre tette a kullancsot, Belka kíváncsian szemlélte, és csodálkozott, milyen parányi kis féreg készteti ádáz vakarózásra. Amikor aztán Csik eltaposta szandáljával a kullancsot, a kutyus biccentett, nagyot fújt, ezzel is kimutatva, hogy az élősdit egy csöppet sem sajnálja. Csiktől néhány lépésre, ugrókötelét ütemesen csattogtatva, a szomszéd kislány, Nika ugrándozott. Két hosszú lába egyszerre lendült a levegőbe, meg-meg- iíV i' ? ¦ i M ' l-r i Mí ^ ¦I 1 ;¦ V : ^ ' > ¦,<