Égig érő szerelem [antikvár]

1. FEJEZET így képzeld el, mondaná, ha valaki ragaszkodna egy magyarázathoz, valami kézzelfoghatóhoz talán, ami hozzávetőlegesen tisztázza a helyzetet. Képzeld magad elé a tengert, mondaná, csak úgy nagyjából, kábé. Csak épp, amennyire szükséges. Nem egy eltúlzott tengert, nem képeslap-tengert, sokkal szebbet. A víz halvány, csak a pereme éjkék, gyere, képzeld el, hogy meleg és zilált, fütyülj a télre, és nézd meg jól ezt a tengert, ahogy korhadt csónak fésüli a hullámokat, a vízen sirályok árnyéka suhan, és egész közel a parthoz, ahol sekély a víz, gyerekek pancsolnak, kövér férfiak kacsáznak. Felpattan a kő, fel és fel, minden egész csendes, minden egész hangos, próbáld meg magad előtt látni, próbáld csak meg, mondaná tiszta erőből, ha tudná, hogyan mondja. Képzeld el az árnyékuk felett rikoltozó sirályokat, gondolj arra, ahogy visszapattan a vihar a felszínéről, és nagy ívben elkerüli az eső, képzeld el nagyjából pontosan ezt. Ilyen, mondaná, ha valaki magyarázatot kérne tőle - valami kézzelfoghatót talán egészen pontosan ilyen Stella Maraun szeme.