Egy kis diák levelei/A kis Zsolnay László [antikvár]

Részlet: Egy kis diák levelei Kedves jó szülőim! Ha nem is parancsolták volna meg szóval, a szívem parancsolná, hogy mindenről irjak haza. Megirok mindent, úgy, a hogy történt, nem hallgatva el keserűségeimet, nem szépitve hibáimat. Mert ki értene meg jobban s ki bocsátana meg hamarabb, mint az én édes jó szülőim, kik annyi kinos küzdelem, annyi keserves kinlódás árán küldtek ide, a nagyvárosba, hogy tanúljak, szivemet gyarapitsam, lelkemet müveljem. Hálátlan gyermek volnék, ha erről csak egy perczig is meg tudnék feledkezni. Megvetném magamat, ha bármi is kitörölhetné szivemből szülőim jóságos arczát. Látom, a mint küzködnek, dolgoznak, hogy előteremthessék a mindennapin kivül még azt is, a mi a tanittatásomhoz szükséges.