Egyedül az űrben [antikvár]

Szólít a Kötelesség Elnyújtott, éles hang hasított az űrállomás csendjébe. A riasztó szirénája! Ifjabb Tom kapitány mély álomból ébredt, de azonnal kinyitotta a szemét. Villogott a légzsilip melletti piros lámpa. Amilyen gyorsan csak tudott, kibújt a hálózsákjából, amely a fedélzet falához volt rögzítve. Egyik lábával ellökte magát, és úgy repült keresztül a hálófülkemodul légterén, mint a nyíl. - Riadó! - nyivákolta Spéci, a robotmacska, és végigrobogott Tom feje fölött a modul mennyezetén. Könnyen megtehette: tapadókorongos talpai biztonságosan rögzítették, így az emberekkel ellentétben neki nem kellett lebegnie. - Már itt is vagyok! - mondta Tom, és megpróbálta letenni a lábát a padlón. Két kézzel ragadta meg a monitor