Évi mindig segít [antikvár]

Részlet a könyvből:Mint majdnem minden nap, Évi és Margitka most is egyszerre értek a sétatér padjához. Lihegtek, kacagtak. Kifulladtak a szaladásban, alig tudták kimondani egymás felé:- Szervusz... ma nem tudtál megelőzni!- Szervusz... de te se engem!Letelepedtek egymás mellé a padra, könyves táskájukat maguk mellé tették s mint rendesen, most is egyszerre kezdtek beszélni:- Én ma csak magyarból feleltem...- Én ma iszonyatos bajban voltam, mert nem tudtam a földrajz-leckét és pont ma kellett kihívnia a tanárnéninek...Az utóbbi mondatot Évi mondta. Margitka sohasem számolt be sikertelenségéről, mikor így délben, az előadás végeztével összetalálkoztak a sétatéren, hogy beszélhessenek pár sót, mielőtt hazamentek volna. Harmadikba jártak már mind a ketten, Évi a gimnáziumba, Margitka a polgáriba. De ha az iskolai órákat nem tölthették is együtt, a két kislány elválaszthatatlan barátságának nem ártott meg, hogy külön tanultak. Mindennap együtt töltöttek annyi időt, amennyit csak lehetett. Ilyenkor szokták megbeszélni a délutáni programot.