Győznek a Barót-fiúk [antikvár]

Éjszaka volt... Sötét, borús tavaszi éjszaka. Elszórtan villogott egy-egy sápadt fényű csillag a fekete felhők között. Felhők takarták a félkaréj formájú holdat is, amely csak igen halványan világította meg a Dráva folyót. A Dráva szinte mozdulatlan, egyhelyben álló víznek látszott. A falun túl, az elmaradó házak nyomán fűzfák, cserjék szegélyezték a partot. Kanyarulatánál, az egyik vízbenyúló fűzfa alatt lapostetejű, fehér kő emelkedett ki a vízből, rajta apró zöldszínű levelibéka ült. Talán a víz csobbanására figyelt vagy a távoli hajókürtre, amely szakadozott hangjával belehasított az éjszaka csendjébe.